Sajtó

Bár az Égbelépők címet viselte az a tárlat, amelyet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kőbányai galériájában rendeztek szeptemberben, ne tévesszen meg senkit a tájékoztató-bevezető cím. Kádár Katalin ugyanis egy mai modern angyal, aki ugyanúgy otthon van a földön, mint ahogy otthon van a szférákban, az égi és földi tünemények között, így művei is ezt sugallják.

Mélyenérző, messzelátó és a fantázia csodás világában éppúgy eligazodó, mint a felhők, vizek, időtlen idők közegében.

Tudatja, hogy a földön is lehet az égbe lépni, ha akarjuk és észrevesszük a lehetőségeket. Ki ne érezné maga körül ezeket a láthatatlan, test-öltés nélkül is ismerős angyalokat? Kádár Katalinnál az angyalok légies megjelenésükkel sok-sok portrét jelentenek, számos variációban: ideálportrét és a művésznő portréját is. Legbensőbb lelki világába engednek bepillantani, tágra nyitva az érzelmek kapuját, hogy lássuk: a szenvedélyek, örömök-bánatok, aggódások és veszélyérzetek hogyan feszülnek egymásba és egymás ellen: hogyan oldódik fel egy boldogságos állapotban, erőt merítve az elkövetkezendőkhöz. Időtlen, mindig érvényes képek villannak fel a műveken, az örök problémák és víziók kavargásában.

Hű önmagához. Hű az általa — talán ösztönösen — kitűzött művészi úthoz: számot adni lelki rezdüléseiről, gazdagságáról.

Ezt tükrözi pl. a majd’ huszonöt éves rézkarca, a Flóra. E műben ugyanazt a művészi elkötelezettséget érezhetjük, ami végigkíséri immár több évtizedes munkásságát. A természetnek, a csodás növényvilág megtestesítőjének, Flórának a képében jelennek meg azok a figurái (angyalai), akik itt szerepelnek a kiállításon. A vizek hullámai között fedezhetjük fel az éginek tűnő földi lényeit, akiknek előképét véljük későbbi, itt kiállított művein.

Ez a témakör, e világlátás azóta is foglalkoztatja.

Rólunk és nekünk szólnak ezek az üzenetei, amelyeket képei közvetítenek, a kavargó, élettel teli, elegáns visszafogottsággal röpködő hírvivői. Lépjünk hát vele mi is, mint égbelépők, a kiállítás képeivel szárnyalva.

2003-ban harminc éve lesz, hogy a művésznő kikerült a Képzőművészeti Főiskoláról. Bár már mint főiskolás is jelentkezett műveivel csoportos kiállításokon, óriási utat tett meg idáig, ha végigkísérjük munkásságát, számba vesszük műveit. Pedig fiatalsága teljében, terveinek burjánzó sokadalmában még nagyon sokat fogunk tőle, a megszokott meglepetésekkel jelentkezve,. újabb és újabb egyedi rajzokat és sorozatokat látni.

Októberben nyílik a Ráday utcában újabb kiállítása, amely szoros közösségben van az eddigiekkel, mégis műveinek egy újabb gondolatsorát kísérhetjük végig e tárlaton. Égi lényei ezúttal a Léthé partján bolyonganak, az égi átjárón, a Léthé hídján, és ugyancsak az égbelépők sorát gazdagítják. Angyalai épp úgy szállnak, repkednek és úsznak a felhőkkel — felhőkké is változván — mint előző sorozatain, rajzain, mégis újabbnál újabb megfogalmazásokat, érzelmeket hoznak-visznek.

Angyalai a Léthé partján még telítve vannak a múlt árnyaival gondolataik síkján, de a felejteni akarók, lényei alakjában, a felejtés finom ábrázolásai már megjelentek.

Fantasztikusan tud kifejteni egy-egy sejtelmes figura alakjával, némi háttérfelhőkkel teljességet! Néhol a finom árnyalatok, a fehér kihagyásos jeleivel, kiemelésekkel, távlatot nyitnak.

Itt élnek a démonok, a bukott angyalok formájában is, lényei, uralkodnak sötét gondolatokkal a fejük felett,. ismét csak a történet helyszínén, a Léthé partján, iszonyú kavargással, a hullámok csapkodásával, a szörnyek, .emlékképek, árnyarcokkal sötét fellegeknek álcázva. Ördögei, a bukott angyalai vészjóslóan, terroristáknak álcázva jelennek meg, az ördögi kínhalálok bemutatásával.

Kádár Katalin harca az angyalokkal és a démonokkal így teljesedik ki, ám az angyalok lapjain győzedelmeskednek.

A két ellentétpár, a jó és a gonosz, a készülő nagy olajképében jelenik meg. E nagyméretű mű is a Léthé partján címet viseli, amelyben összegzi a jó és a rossz harcát, erőteljes expresszív előadásban.

Színvilága is erősen hangsúlyozza a műben rejlő indulatokat és a két szembenálló angyallénye mögött-mellett tornyosuló vad indulatok és szelídség eszmeiségét.

Kádár Katalin e két kiállítás között a Magyar Grafikai Műhely Alapítvány díját kapta meg az Angyalhajnal című rézkarcsorozatáért. A méltán és munkássága szép elismeréseként megérdemelt díjjal azt is értékelték, hogy a művésznő ezen egész témakörét a legfinomabb egyedi tusrajzok, szitanyomatok, rézkarcok sorával, megkoronázva az olajfestménnyel, mindegyikben remekművet tárt elénk.

Élet és Irodalom, 2002. október 25.