Megnyitóbeszéd

A Múzsák hozták meg az embereknek a fájdalmak feledését és a gondok megszűnését a lesmosynét. Van erre egy másik szavunk is, a léthé. A Léthé folyó az alvilághoz tartozik, amit gyakran neveznek a „Léthé mezejének”, vagy a „Léthé házának”.

Kerényi Károly Görög mitológia című tanulmánykötetében többször is foglakozik az alvilág e gond és búfelejtő forrásvizével, folyójával. Az emberi emlékezet egészséges kontrollja, védőgátja akár Pandóra lezárt szelencéje — a feledés.

Kádár Katalin angyalokkal és felhőkkel népesíti be a Léthé folyóját, sőt úgy is leírhatnánk grafikái többségét, hogy az ég és víz művein eggyé válik, feloldódik egymásban. S közben, közötte, mellette szálnak az angyalok, vagy szeráfok tán, szárnyas kísérőink az emberi lélek vigyázói. Kádár grafikáin szárnyuk felhőhöz hasonlatos, a kis kék rézkarcokon még mókás alakot is kölcsönzött nekik a művésznő.

A feledés talán nem olyan drámai, nem olyan tragikus mint képzelnénk. Angyal vezette eseményét Kádár ismert víz, felhő és időmotívumai hívják elő számunkra, a folyamatos mozgást idéző képtérben oldott felületek és barokkos, rokokós díszítőelemek kapcsolódnak egymáshoz.

Kádár nyugtalan, miközben szigorúan vett grafikai tevékenysége nagy fegyelmet követel tőle. Nyugtalan és vibráló, aki töltött már társaságában némi időt tudja, hogy belső vibrálása jelenik meg grafikai lapjain is. A nyugodt felszín alatt hatalmas energiákat mozgósít, majd lefojtja egy kisebb felületbe. A színhasználat ugyancsak jellemző ezeken a mitikus, melankolikus lapokon. A kékek, szürkék vannak többségben, vagy a naplemente, a borult ég valőr színei mentén alakulnak, válnak színes foltokká előttünk.

Kádár Katalin nem lépett bele, s nem ivott a Léthé vizéből, nem felejtett és nem feledtet, csak megidéz, érzékeny lélekkel és kézzel átnyújt egy kis szegmentet a kultúra távoli irodalmi mitikus tájairól, a képzőművészet kézzelfoghatóbb, anyagszerű eszközrendszerével, arról szólva, milyen is egy eszme, egy gondolat, ha testet ölt.

Fogadják szeretettel e testet öltött feledést, s kérem, Önök se feledjék grafikáit, e kortalan kor megidézett emlékeit.

Galéria IX., 2002. október
Műértő, 2002. november

Kádár Katalin munkái